Gondolatok ... Belső sodródás

Gondolatok ... Belső sodródás

Belső sodródás

Belső sodródás

 

Ha legsötétebb völgybe lépek,

hol megfakulnak mind a képek,

a belső forrás ott van bennem,

nem tudok olyan mélyre menni,

mit ne tudna túlélni semmi,

és ne gyúlna fény a medremben.

 

Az a lendület, az az izzás,

mindig hazavezet, mint a hívás.

Éberen várok a parttalan, 

sodró, vak folyamban,

visz az ár, és bár nem tudom,

hol ér véget a fájdalom,

egyszer csak új medret találok,

És révbe érnek a vad látomások.

 

Ott állok majd, hol mindig voltam,

magamnak, tisztán, megnyugodtan.

Nem rész vagyok, hanem az egész,

melyből adni kifogyhatatlan bőség,

s amihez mindig gazdagodhatok,

mert el nem fogyok, míg itt vagyok.

 

Létem alapja: adni, 

Vagy ha kell, újra kapaszkodni

a legbelsőbb, ősi forráshoz,

mely éltet, s békét hoz a mához.

Bármilyen mély a völgy, a sár,

az a forrás mindig hazavár.

Segíthetek valamiben? Találd meg a saját utad a változáshoz

Ha úgy érzed, elakadtál, változtatnál, vagy egyszerűen jobban szeretnéd érteni önmagad működését, keress bizalommal. Szeretettel várlak egy elfogadó, biztonságos közös folyamatra.